Ropogós Cseresznye

Egyszer volt, hol nem volt, nem ma volt, régen volt, talán igaz se volt.

Volt egy fiú és egy lány. Szerették egymást, azt mondták nagyon. A fiúnak volt ugyan már valaki, akit szerethetett volna, a gyermeke anyja, de boldogtalannak érzete magát. Megtetszett neki a lány. A lánynak is megtetszett a fiú. Mire a lány megtudta, hogy a fiú foglalt, már késő volt, megtörtént a baj - megszerette a lány a fiút. A fiú is a lányt. Boldogok voltak, mikor együtt voltak, szerettek együtt lenni, szerettek volna még többet együtt lenni. A lány kedveskedett a fiú testének lelkének és a fiú is igyekezett. Teltek a hetek, hónapok, eltelt egy év. Néha persze voltak nehézségek, de mindketten úgy érezték, hogy boldogok együtt. Egy napon a fiú szólt, hogy költözik. A lányhoz költözött. A lány régóta várt erre - örült, hogy végre többet lehet szerelmével. Teltek a napok, hetek, hónapok. A lány egyre kevésbé örült. A fiún is látta, hogy ő sem olyan boldog, mint régen. Sejtette a lány, hogy mi történik, próbált beszélni erről a  fiúval, de süket fülekre találat. A lány egyre inkább egyedül érezte magát, és egyre többször érezte úgy, hogy a fiút csak saját érzései érdeklik, a lány érzései nem. Kérte a lány a fiút, hogy tegyenek valamit, mert ő már nem boldog - de még nagyon szereti a fiút, túlságosan is. Tovább teltek a hetek, hónapok és a lány egyre rosszabbul érezte magát. Immáron könyörgött a fiúnak, hogy tegyen valamit, mert nem bírja tovább. A lány gondolt egyet és megkérte a fiút, hogy költözzön el, hátha majd a távolság megszépít és a fiú rájön, hogy hiányzik neki a lány, hogy még szereti a lányt. A lány próbált vigaszt keresni a barátainál is - nem sok volt ilyenből - de nem járt sikerrel. A családjával sem volt rózsás a lány kapcsolata. A lány már magán kívül, az őrület határán volt - kapaszkodott a szalmaszálakba is, csak, hogy ne merüljön el. A fiú nem segített neki, már menekült a lánytól. Egy napon, mikor a fiú külföldön volt és csak az utolsó pillanatban jelentette be, hogy oda mégsem viszi a lányt, akkor a lány végképp összeomlott, nem bírta tovább. Úgy érezte ő már semmire sem jó, senkinek sem kell. Felkelt, az ablakhoz sétált és vágyakozva nézett a mélységbe. Mindig is vonzotta a mélység, mely most az égető fájdalom azonnali elmúlásával kecsegtette. Ekkor, valahonnan legbelülről megszólalt egy hang a lányban, hogy NEM! ENNYIT SENKI NEM ÉR! TÖBBET ÉREK ENNÉL! A lány végül nem ugrott. Mérhetetlen és elviselhetetlen fájdalmát a fiú kedvenc bögréjén, ajándékba kapott italain töltötte ki. Úgy érezte valaminek vesznie kell, de az nem lehet az ő élete. Pár nap után a fiú hazajött külföldről. A fiú is úgy érezte, hogy hiányzott neki a lány és jó lett volna, ha mégis ott van vele. A lány örült. A lány őszinte volt, bevallotta, hogy mire készült és azt is, hogy mit tett végül. A fiú megfagyott. Megütközött azon, hogy a lány hogy volt képes kárt tenni az ő kedves tárgyaiban. Még nem mondták ki a szakítást. Teltek a napok, hetek és nem javult semmi. A lány már bárkiben megkapaszkodott, csak a felszínen tudjon maradni, mert érezte, hogy még egyszer nem fog tudni nemet mondani a mélység csábításának. A lány talált magának valakit, mert az élete múlt ezen. Egy angyalt talált, aki kézen fogta és megmentette őt. De nem tudta elfelejteni a fiút a lány - hiánya fájón égett a lelkében.  A lány idővel megköszönte az angyalnak, amit érte tett és elengedte, hogy az megtalálhassa saját boldogságát. A lány még mindig a fiú után vágyódott, nem tudta feledni őt. Újabb év telt, már sokadik, de nem múlt a vágy. A lány újra szerelemes volt, de már túl volt a kezdeti boldogságon és újra a fájdalom felé haladt. Ekkor egyszer csak felhívta a fiú. A lány boldog volt - erre várt mióta már. Találkoztak. A fiú ismét elmondta, hogy megint boldogtalan a párjával, kis szabadságra vágyik. A lány még mindig szerette a fiút, ezért segített neki, kényeztette testét lelkét. A fiú nemsokkal később kibékült a párjával és újra elfelejtette a lányt. Fájt a lánynak,  nagyon fájt. Évek teltek. A lány párra lelt, boldog volt, kivirágzott - újabb angyalt talált, akit már nem enged el. Ekkor újra felhívta a fiú a lányt. Már évek óta nem beszéltek. Most, sem, mert a lány nem tudta és talán nem is akarta felvenni a telefont. Az járt a fejélben, hogy vajon miért hívja a fiú, vajon mit akarhat - nem hitt abban, hogy csak úgy. Lehet, hogy a fiú megint boldogtalan és társaságra vágyik, vagy csak látja a lány boldogságát és el akar csenni belőle néhány szikrát. A lány nem tudta mitévő legyen. Végül udvariasságból megkereste a fiút, hogy megkérdezze mit akart tőle. A fiú kedves volt, hogylétéről érdeklődött, hízelgett. Mint a rossz gyerek, ki jól tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, a fiú megkérdezte hívhatja-e még a lányt. A lány illedelmesen válaszolt az érdeklődésre, megköszönte a bókot. Leírta a lány azt is, hogy megérintette, hogy a fiú megkereste, mivel nem számított erre. A lány már nem szerette a fiút, de a fájdalmat, amit a fiú okozott neki sosem felejti. Remélte, hogy talán végre a fiú is belátja mit tett és bocsánatot kér a lánytól. Napok teltek válasz nem jött. De jött egy levél, melyben a fiú arra kérte a lányt, hogy szavazzon egy helyen a fiú párjának sztorijára, hogy az nyerjen. A lány értetlenül állt - megérzései beigazolódtak. A lány elmondta a fiúnak, hogy nem is várt mást a fiútól, és megkérte a fiút, hogy hagyja békén. A fiú válaszolt, a lányt hibáztatta, hogy már megint mindent félreért. A lány mint oly sokszor a múltban újra leírta, hogy mekkora fájdalmat okozott neki egykor a fiú és, hogy remélte, hogy ezt most megpróbálja jóvátenni, de látja, hogy erről szó sincs. A lány már semmi másra nem vágyott, csak örökre elfelejteni a fiút - de nem tudja hogyan feledje a fájdalmat, mely benne él azóta is.

Nem bírok aludni. No nem újdonság ez persze. Rágódom dolgokon

Meg-meg fordul a fejemben, hogy vajon genetikailag hibás darab vagyok, vagy csak elromlottam, elrontottak. Vajon genetikailag lett volna esélyem rá, hogy normális legyek, vagy a génjeimbe van kódolva a dolog?

Vajon örökölte a lányom, vagy én is elrontom? Vagy már elromlott valami köztünk egy életre? Valamit egy életre elvesztettünk? Vajon van visszaút és, ha igen képes leszek rálépni?

Szép álmokat

Így lovazunk mi!

Minden vonalon vissza a természethez, mert nincs is annál jobb. Amikor az ember engedi, hogy végre az ösztönei hajtsák (a jó értelemben vett ösztönei), akkor helyükre kerülnek a dolgok és hirtelen egyszerű lesz az élet. Így van ez a lovakkal való foglalkozásban is.

2009-ben, mikor megismerkedtem Lily-lóval, akkor igyekeztem az ösztöneimre is hallgatni. Szerencsére azon kevesek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy már a kezdetekkor jó kezek köz, a lovat valóban szerető és tisztelő emberektől sajátították el a lovazás művészetét. Közben páran megpróbáltak letéríteni a helyes útról, de nemigen hagytam magam. Mindezek következtében egyészen gyorsan megbarátkoztunk az addig elég nehezen kezelhető kancával, Lilyvel. Mindezt azért, mert Lily egyre inkább rájött, hogy megbízhat bennem és, ha megteszi, amit kérek, akkor alapvetően jól jár és cserébe vigyázok rá, gondját viselem.

A Lilyvel való barátkozás útján akadtam rá egy újságcikkben mgy-re (Mészáros Gyula). A cikk egyből felkeltette az érdeklődésem - tehát elérte szándékolt céját :) Aztán kiderült az is, hogy az "mgy központ" meglepően közel van lakhelyünkhöz. Hónapokkal később, véletlenszerűen kilátogattam és a sors oly kegyes volt hozzám, hogy éppen egy táborba csöppentem, ahogy bepillantást nyertem a hogyanba. Megkérdeztem, szabad-e egy picit nézni... majd órákon keresztúl nem tudtam elszakadni a karámtól, amiben a lovaztak. Első ránézésre néha kissé furcsa volt, amit láttam, de láthatóan működött. Kitörölhetetlenül beférküzött az agyamba, hogy "ez Az!" Újabb hónapok teltek el. Próbáltam a kevéske alapján, amit láttam csiszolni a lovazásomon, hogy közelebb kerüljek a lóhoz - a jó alapoknak köszönhetően nem álltam tőle olyan messze, mint oly sokan mások, akik pedig úgy hiszik értenek a lóhoz...

2010 március 26-án jött az áttörés. Megszületett Csillag, a méncsikó. Nem akartam csikót. Sose foglalkoztam csikóval, de annyit tudtam róla, hogy nem gyerekjáték. A kezdetben édes négylábú gyorsan az ember fejére nő és veszélyessé válik. Semmiképpen nem akartam méncsikót, hiszen a mének életének kötelező része a harc. Erre gyártotta őket a természet. A feladatuk az örökítés és a ménes védelme akár az életük árán is.  A mén nem játékszer, egyetlen pillanat alatt halálos fegyverré válhat avatatlan kezek közt. És az én kezeim nem voltak még felavatva... Ezen a napon, mikor megszületett Csillag éppen a szokásos havi klubnapot tartották az "mgy központban" Elmentem, mert már régóta terveztem, hogy megnézem. Nem volt ez talán tudatos. A sors kezembe adta a módszert! Megnéztem a foglalkozást, meghallgattam a beszélgetést és tudtam, hogy nincs más esélyem, ha túl akarom élni, hogy egy méncsikó került a ménesbe.

 Megkaptam a csikó imprinting instant előkészítő csomagját és egy időpontot, amikok megejtjük a teljes imprintet. Az előkészítés arról szólt, hogy .....

... folytatás következik, de addig is  www.mgy.hu

Az egész úgy kezdődött, hogy 2010 március 26-án, reggel 6 óra tájban az egyik boxban már nem 1 ló állt, mint este, hanem kettő. Az éjj leple alatt megszületett Csillag. (talán már írtam itt róla, de nem emlékszek) Na jó nem így kezdődött, hanem úgy, hogy valami eszement kitalálta, hogy "hamár van egy kancánk, legyen neki csikója, mert milyen jó az..."

Csillag mamája egy magyar félvérnek "titulált" szürke kanca - erős arabos és lipicais fajtajelleggel. Papája egy magyméretű, hidegvérű percheron mén. Sokat is aggódtam, hogy miféle elfajzott gondolkodás vezethetett odáig, hogy egy nem éppen nagy termetű kancára ráengedtek egy kimondottan nagy termetű mént. De a természet tudja a dolgát, a csikó akkora lett, hogy gond és emberi segítség nélkül jött a világra - igaz egy hónap "késéssel".

Csillag sárgának (barna) és ménnek született. Homlokán fehér jeggyel - innen a neve. Genetikájának köszönhetően az évek során lassan majd színt vált és teljesen kiszürkül. Most 16 hónapos, talán úgy mondanám, hogy barna-fehérrel-tűzött-deres-szerű, nagyjából maghatározhatatlan színe van.

Különleges kiscsikó. Legalábbis az emberek többségének a szemében. Mindez azért van így, mert az emberek többségének a fejében fals kép él a lovakról. Csillag a születése óta "kézben van". Talán még az első szopáson sem volt túl, mikor "rátaláltam" és ösztönösen össze-vissza simogattam. Anyjául fogadott anyja mellé. Négylábú anyjától tanult lóul, kétlábú anyjától ember-lóul. Mindkét faj egyedeit fajtársának tekinti, bízik bennük. Átesett egy úgynevezett "csikó imprinting" eljáráson - bár nem az első pár órában ahogy szokás, hanem az első hét végán - amellyel felkészítettük az emberek világában való életre. Megmutattuk neki, hogy milyen dolgok fogják éreni és, hogy ezektől ne féljen, bízzon az emberben. Működik.

Mivel idén júniusban eladósorba került a csikó, így jó magyar forintért megvásároltam Csillagot. Akarva, akaratlanul lótulajdonos lettem. Mindkettőnk biztonsága és boldogsága érdekében Csillag ex-mén lett. Pár napja Csillag és kedves pajtása (vagy inkább szerelme;) Selymes új helyre költöztek - kirepültek az anyai fészekből. Selymes egy 2007-es születésű (4 éves) állítólag hucul keverék kancacsikó. Még Csillag születése előtt került Csillag anyja mellé. A költözés következtében Csillag anyja, Lily sajnos újra egyedül maradt. Ezen az fog majd változtatni, hogy körülbelül egy hónap múlva (ha nem lesz ismét "késés") a kanca újabb csikónak ad életet - hogy minek azt ne tőlem kérdezzétek...

 A drága csikók jól viselték a szállítást. Csillag úgy élte meg, mintha ez is az élet legtermészetesebb dolga lenne, Selymes valamivel stresszesebben. Most ismerkednek az új helyükkel. Várjuk a véreredményt, hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs semmi fertőző nyavajájuk. Negatív lelet esetén új világ nyílik meg előttük, tele sok-sok új lópajtással, új élményekkel.

pusszantás mindenkinek

Mindenki alszik, egyedül ébren, mégsem vagyok egyedül e térben...

A gondolat már csak olyan dolog, ami felüti magát mindenfelé, bármennyire is próbálják kiírtani. A világ különböző pontjain, különféle emberek fejében hasonló felismerések tudatosulnak. Mert ez a világ rendje.

Úgy tűnik megtaláltam a megfelelő könyv(ek)et a gyereknevelésről:

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomádan - A kontinuum-elv

Dr. Willam Sears: Éjszakai gondoskodás

Az előbbihez találtam egy igen jó összefoglalót is az alábbi blogban: http://jand.info/2010/02/az-elveszett-boldogsag-nyomaban/

Érdemes egyéb bejgyzéseket is elolvasni a linkelt blogon.

Jó olvasást!

Drágáim!

Hát köszönöm, hogy vagytok! :)

Nem gondoltam volna, hogy ennyien megnézik az új bejegyzést :) Vagy szimplán elromlott a statisztika robot :DDD

pussz!

Is anybody out there? :)

Még élek, sőt osztódással szaporodtam is :)

Az elmúlt több, mint egy év legfőbb fejleménye, hogy kis családunk új taggal bővült. 2011 január 28-án Szilágyi Virág Sára (Sáravirág) megszülettette magát :)

Életünk elmúlt két éve mondhatni regénbye illő: zeges-zugos, tekervényes.

Ugyebár 2009 szeptemberében a városi komfortból leköltöztünk a vidéki komfortalanságba és nagyon élveztük. Végre mindketten azt csináltuk, amit nagyon szeretünk - igaz ezért sok pénzt nam kaptunk. Én egy idő után inkább raktam bele, mint kivettem.

2010 áprilisában én fellázadtam a hozzánemértés ellen - ezért rövid úton munkanélküli lettem.

Ennek örömére májusban meg is fogant a gyermek, hiszen végre megnyugodtam és tudtam pihenni.

A pocaklakó végig jól viselkedett, tette a dolgát - mikor éppen mi volt az. Hagyta, hogy nagyjából a végig aktív maradhassak és tehessem a dolgom. Most már tudjuk, hogy ő úrnősége végig kondizott a pocakban, mert vasgyúró lett a drága :)

Körülbelül a 7.hónap végén járunk, mikor kidobtak minket onnan, ahol 2009 szeptembere óta laktunk. Arra hivatkoztak, hogy végül is ez illegális szállás és mi van, ha baj lesz a baba miatt. És még ránk akarták verni az egészet, hogy miért nem gondolkodtunk előre és miért nem magunktól mentünk el... Nem mintha nem beszéltünk volna többször arról a telep vezetőjével, hogy tőle maradhatunk - hát végül is úgy tűnik talán hazudott, mert ő küldött el a végén... Ennek örömére a babavárás 8. hónapja költözéssel, felújjítással telt. Pocakosan pakoltam, meszeltem, nagytakarítottam - magamtól lehet kihagytam volna ezt az élményt...

A sors azonban kegyes. Egyre jobban úgy gondoljuk, hogy a nehézségek ellenére mégiscsak jó helyre költöztünk, hiszen egy nagyon jó közösségre leltünk Galgahévízen. "Egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik" Egyik lelendő szomszédunktól kaptun kölcsönbe egy csodaszép keretesházat. Nekünk jó, mert van hol lakni és a háznak is jó, mert van ki lakja és gondozza :) Karácsonyra beköltöztünk. Uszkve 2 hét alatt!! Ez nem sikerült volna a lelkes segítők nélkül! Köszönet nekik!

A várandósságot végig a pártfogásomba vett lovak között töltöttem. mgy iránymutatásával a némileg elvadult kancából, Lily-lóból, egy kedves, kezes társ lett. 2010 március 26-án bővült a csapat - a kanca egy méncsikót ellett: Csillag (Chilli, Töki). Nem kis feladatnak néztünk elébe a méncsikó személyében. Csodálatos volt az elmúlt egy év azzal a kis tökössel. A csikó azon kevés csikók közé tartozik kis hazánkban, akiket imprinteltek az emberrel való együttélésre. Remélem ez az ajándék elkíséri egész életében és megkönnyíti a létét az emberek világában. Még a csikó érkezése előtt csatlakozott hozzánk egy nagyobbacska kancacsikó, Selymes. Selymes a természetes lóvazás (natural horsemanship) elveihez teljességgel hűen lett elindítve (nyereg alá szoktatva) - Ő az 5. elem, az ultimate társ! Azt kell mondjam, hogy minden ló, aki nem úgy viszonyul az emberhez, mint Selymes, vagy Töki csikó, az el van rontva! Az a két csikó pontosan megmutatja, hogy milyen egy ló, egy igazi ló = kezes, barátságos partner, aki a vezetőjét, az embert tűzön vízen át követi, teljes szívével...

2011 áprilisában a Galgafarm vezetője eltiltott a lovaktól. Hogy mi a valós indok azt csak ő tudja - vagy ő sem... én azt gondolom büntetésből... ha én egyszer kinyitom a számat... Kis közöségünk másik lovakhoz vonzódó hölgy tagja pedig gyanítható, hogy részben büntetésből kapta meg a lovászkodást. Talán az sem teljesen csak a paranoid fantáziánk műve, ha arra gyanakszunk, hogy össze akarták ugrasztani a két nagyszájú nőt. Hát ez nem jött össze :) A galgahévízi lovakat sosem felejtem és nagyon bízom benne, hogy eljön a nap, amikor újra egy ménest alkothatok velük.

"egy ajtó bezárul... " Immáron Nagygomboson akadtam két "kis" védencre. Egy sodrott kancára és herélt "csikójára". A mama 13, a "csikó" 7 éves. Szépnagy  feladat :) Még ismerkedünk, csak pár "randin" vagyunk túl.

 Mikor megszűnt a Galgafarmnál a munkaviszonyom (2010 tavasza), akkor elhatároztam, hogy lesz, ami lesz megvalósítom oly régi álmom és csinálok egy lovazós helyet. Ez persze sokkal nehezebben megy, mint reméltem, de nem adom fel. Ha meg kell lennie úgyis meglesz és úgy lesz, ahogy lennie kell. Egyelőre a tanulásnál készülésnél tartok. Következő lépés a földvásárlás.

 Mostanság a babázás tölti ki a napjaim. Próbálok mamává válni. Nem megy könnyen. Órákat tudok monologizálni a szülés-születés témaköréről. Eddig sem szerettem a kórházakat, az egészségügyet, de ez a szülés óta csak romlott. Nem értem miért hiszek az egészségügyisek azt magukról, hogy jobban tudják az anyatermészetnél azt,  hogyan működik az emberi test. Egyszerűen nem tudok e fölött napirendre térni. Sajnos nagyon megviselt a szülésnek az a része, amit a kórházi dolgozók nem támogató, hanem "majd mi megmopndjuk mi a jó" hozzáálássának köszönhetek. A szülés csodálatos dolog, nincs benne semmi, amitől félni kell. A természet tudja mi a  dolga! Bárcsak nem szólt volna bele anya és lánya kommunikációjába a szülésznő. És bárcsak ne hallgattam volna a "segítő" szóra...

Sajnos a szülés "vezetése" nagyon megvislet. És úgy összességében szinte csak rossz tanácsot kaptam a kórházi személyzettől. Amit kellett volna, azt nem mondták, amit meg mondtak, az nem kellett volna... Szerencsére egy kedves, másodikgyereks mama volt a szobatársam, akitől sokat tanultam. Másik nagy mankóm volt az olvasás. Faltam a sorokat. Szerencsém volt, jó könyveket találtam. Mindet kötelező irodalomnak kiadnám a szülés körüli egészségügyi dolgozóknak és a leendő anyukáknak is. Sajnos a gyerekneveléssel kapcsolatban még nem találtam meg a megfellelő könyvet. Jó, persze ösztönös a gyereknevelés is, de aztér ahogy a szülésnél, úgy ezen is sokat segít a megfelelő információ. Ráadásul a testem (és a lelkem testi vetülete) sokkal természetesebb állapotban van, mint a lelkem anyai vetülete. A szülés pár óra (nekem kb 3 volt - kibővítve is max 11) és utána a "fájdalomnak" se híre, se hamva, a gyereknevelés némileg hosszabb idő és megterhelőbb is ;)

Apjuk csodálatos társ, sokat segít mindenben.

Ezek vannak mostanság mifelénk.

Derűs napot mindenfelé!

Szép jó regelt/napot/estét bárkinek, aki olvassa

Nem kicsit régen jártam erre. Ennek legfőbb oka, hogy elég sikeresen leszoktam az internetről :) 

A hét nagy eseménye: van fűtésünk!! - Hurrá, hurrá!! Mondanám, hogy apró örömök az életben, de ez nagy örömnek számít jelenleg :)

Tömören összefoglalava az elmúlt hónapok eseményeit:

- már 80%-ban leköltöztünk Galgahévízre - egyelőre még nem a sajátunkba, hiszen még csak telek van. A bútorok jelentős része már lent van. Cuccokból is. Születésnapomra még a háztartási gépeket is siekrült leszállítani és beüzemelni, úgyhogy már mosni sem kell hazajárni - nagy könnyebbség ez! Még a mosogatógépet is beüzemelte Kedvesem. A következő fontos lépésünk, hogy a helyére kerüljön az étkező pult a szoba konyha-szerű részén é sakkor már enni is teljes komfortban tudunk.

- szeptember óta minden hétvégén az újpesti Biopiacon árulom a Galgafarm bioportékáit (IV. ker. Baross utca ? szám) - élvezem, bár igen korán kell hozzá kelni, és szabadnapot is elvesz.

- a lovacska, akit gondozok vemhes - február végére, március elejére várjuk a kics-csikót. A gondozás eredményeképpen egyre kezelhetőbb a paci.

- bevontak egy nemzetközi projektbe, ahol nagy álom, hogy fokozzuk a környzetünk környezeti tudatosságát - remélem legalább részben sikerrel járunk ("Gruntvig Learning Partnership" - "Transition Movement" kulcsszavakkal valmit biztosan kiad rá a google);

- a héten tanulok fejni (gépi fejés). Kicsit összekaptunk két hete a fajőnővel tisztasági témában, úgyhogy most bizonyítanom kell a helytállásom. Naponta kétszer van fejés: reggel 4-7:30, és délután 15:30-17:30 - a kettő közt dolgozom, mintha misem történt volna - fárasztó.

- néha irígylem azokat, akik pontos napirend, vagy konkrét feladatmeghatározás alapján dolgoznak. Továbbra is jobban szeretem a kétkezi munkát, mint az agyalást.

- ma kiskutyamentés volt. A kolléginám (ha lehet ezt mondani egy 62 éves nőre) visszamaszírozott az életbe egy kutyakölyköt és a testvérkéi élete sem sokon múlott szerintem - eláztak és áthültek. Reggel láttam a kicsiket utoljára - remélem már jobban vannak. Nagy volt az ijedelmünk reggel.

Most futok, mert már nagoyn vár haza a Kedves.

Pá-pá 

Megpróbálom pótolni tartozásaim közül az egyiket.

Talán már írtam róla ezt-azt - olyan régen írtam, hogy már azt se tudom mit írtam...

Még év elején tartottunk, mikor Kedvesemmel már beszélgetgettünk róla, hogy időszerű lenne továbblépnünk - esetleg jó lenne egy telek, ahova kerülhete egy házikó is. Gondolkoztunk, hova, merre, mennyiért - nem sokra jutottunk, különösen a mennyiért területén akadtunk el. Február elején ajánlott egyik ismerősünk egy helyet, amit anno ők is felkerestek, mikor az építkezéshez készültek, és bár nekik nem jött be, de ki tudja, hátha nekünk mégis bejön. Rákerekstünk neten, olvasgattunk, nézelődtünk - eldöntöttük, hogy elmegyünk megnézni.

Március első vasárnapján érkeztünk Gagalhévízre, hogy megisemrkedjünk azzal, hogy mit is jelent egy öko-falu. Az első döbbenteünk az volt, hogy minimum 100-an voltunk - a hozzávetőleg 80 befogadására alkalmas helységben. A bemutatást tartó úr is erősen csodálkozott a létszámon. Meghallgattuk a szép szavakat, megnéztük a falut, megnéztük az árakat, figyeltünk mindenre, amit félfüllel elcsíptünk és igyekeztünk kémelelni a többi érdeklődőt és kiszűrni hányan lehetnek, akik  komoly szándékkal érkeztek.

Részünkről, ha nem is első látásra szerelem, de igencsak megtetszett a hely, az elgondolás, az árak ;) - ez utóbbi és az érdeklődők igen magas száma volt az, ami végül is igen-igen gyors döntésre sarkallt minket. Bár a házigazda kérete, hogy leehtőleg senki ne akarjon már hétfőna  aksszához fáradni, hogy telket akar, mert jó lenne előbb megismerni egymást, mégis úgy jártunk, hogy a hétfőn éjjel írott emlire csaka hét második felében jött válasz és akkkor is az, hogy hát azokat a telkekt már lefogalalták vasárnap óta, amiket kinéztünk és már csak drágább van... Némi levélváltás és telefonálgatás, pár nap átizgulása után végül is csak jutott nekünk egy telkecske.

Áprilisban megkötöttük a szerződést, és nem oly régen már a földhivatlatól is megjött a papír, hogy immáron szertintük is telektualjdonos vagyok Galgahévízen.

Hosszasan lehetne arról írni, hogy miben is rejlik a hely szellemisége, ami minket megfogott, ezért inkább álljon itt a link, ahol bárki vethet egy bepillantást az gondolati háttérbe.

http://www.gaiaalapitvany.hu/falu_enter.html

 ....  tessék ellátogatni a linkre továbbolvasás előtt ;)

Noss, ha a kedves olvasónak sikerült átrágnia magát a fenti link tartalmán, akkor próbáljon meg visszatérni a való világba, és kihozni magát a döbbenetből.  

Először is : nem szekta - de tényleg!

Másodszor: nem kibuc :)

Harmadszor: igen, a közösségi lét nagyon fontos szempont, és igen lemondással jár - tudunk róla, vállaljuk :)

A közösség nagyon máshogy működik, mint a "mai magyar valóság" (dirrekt kis m). Bízunk benne, hogy az egymás iránti bizalom a későbbiekben is magmarad és a most alakuló, formálódó közösség a későbbiekben is meg tud maradni a maga elé kitűzött úton. A hely pedig festői.

Ismét elmondható, hogy a sor útjai sokszor kifűrkészhetetlenek. Elég hirtelen lett telkünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem gondoltuk át.

A faluhoz kapcsolódva létezik a Galgafarm Szövetkezet, ahol bio-gazdáslkodást folytatnak. Jó pár hektárok földművelés történik, van sok-sok állat. Mily meglepő, a sok-sok állat közt vala egy ló is. Az is kiderült, hogy bizony erre a szegény lóra igazán senkinek nincs gondja. Eszik, iszik, látszatra király jó dolga van, tiszta paradicsom, csak éppen azt se tudja hogy néznek ki a környéki mezők, mert csak úgy van... Gondoltam, ezt nem hagyhatom ennyiben. Mivel nyitott kapukat döngettem, így április már el is kezdtem fogallkozni a lovacskával. Gyorsan rájöttem, hogy hát ez így nem jó, mert cska jobb lenne naponta foglalkozni vele - de az ugye sok-sok benzinpénz.... Így esett, hogy ha már eleve az volt a cél, hogy a későbbiekben ott dolgozzak Galgahévízen, esetlég a Farmon, akkor csak megkérdezem, hogy van-e már most munkalehetőség - hiszen egykoron részben azért hozták létre a Farmot, hogy a majdani Öko-falu lakóknak (legylábbis egy részüknek) legyen hol dolgozni. És lőn! Május 15 óta ott dolgozom. Nehéz megmondnai, hogy pontosan mit is. Egyfelől "rend és tisztaság felelős" vagyok, másfelől a kereskedelmi vonalon is bőségesen akad tennivalóm, ha néha tehenet kell terelni, vagy bármit a faromon, akkor "a jó úttörtő ott segyt, ahol tud", és végül, de nem utolsósorban foglalkozom a lovacskával - bár ennek jelentős hányada munkaidőn túlra esik.

Jelenleg naponta ingázom Bp és Galgahévíz között, de nem utazom többet, mintha Bp-en belül dolgoznék (napi 2x1 óra). Napközben viszont tiszta levegőn vagyok, viszonylag nyugott munkakörülmények között, használnom kell az agyamat nap, mint nap és szerencsére a kétkezi munkából is jut minden napra. A fizetés... kevés. Viszont ott költeni sincs mire :)

Imhát az ok egy része, hogy miért is "pang" a blog. Mivel ma is, ahogy minden nap, 5-kor keltem, és holnap is így leszen, ezért már migencsak fáradt vagyok, ami kellő ok arra, hogy zárjam soraim. Elnézést, ha tetemes mennyiségű elírást maradt a bejegyzésben, de már nincs erőm a még min fél órás átnézéshez, hogy kiszedegessem a bakikat ;).

Bedőlés az ágyba, jó éjt és Derűs napot!

Történt egykoron, hogy egy verőfényes napon két perlekedő asszony járul Salamon király színe elé, hogy az tegyen köztük igazságot. Mindkét asszony magáénak mondta egyazon gyeremeket és kérték a bölcs királyt, hogy döntse el kié legyen a gyermek, mert ők biza nem tudnak megyegyezni. Bölcs Salamon elgondolkozott és azt határozta, vágják ketté a gyermeket, hogy mindkét asszonynak jusson egy fél belőle. Az első asszony gondolkodás nélkül a pallosért kiáltott, míg a másik könnyekben tört ki, és a gyermek életéért könyörögve mondta, hogy inkább lemond róla, csak ne bántsák a gyermeket. 

Egyszer volt, hol nem volt... majd egyszercsak lett egy Gázló TT kerékpáros teljesítmény túra. Sosem mondtuk, hogy a miénk, de sajátunkként szerettük, "vérünk" adtuk érte....

Ime eljött 2009 májusa és lőőn...

************************************************************************

Tisztelt Kerékpáros Túrázók, Gázló TT résztvevõk, Érdeklõdõk!

A Happy Bike SE Elnöksége ezúton sajnálattal tájékoztat minden érintettet és érdeklődőt, hogy a Happy Bike SE a 2009-es Gázló TT megszervezésében és megrendezésében semmilyen formában nem vesz részt.

Indoklás:
A Happy Bike SE bármilyen tevékenységét - ide értve különösen a közhasznú tevékenységeket - kizárólag a saját maga által is elfogadott elvek és célok mentén végzi.

A háttérről:
A Gázló TT megrendezésében – ahogy az a rendezvény honlapján (www.gazlo.hu) olvasható is – A Happy Bike SE 2004 óta vesz részt, mely részvétel formáját tekintve leginkább a „társrendezés” szóval írható körül.
A tényleges lebonyolítás döntő részét, azaz anyagi fedezetet és infrastruktúrát, az ellenőrző- és frissítő pontok személyzetét a Happy Bike SE biztosította, azonban a rendezvény megszervezésében a korábbi rendezők is részt vettek.
A 2008-as Gázló TT után több vonatkozásban is belső vita alakult ki a „társrendezők” között, mely alapjaiban a távok számáról, hosszáról, pontos útvonaláról szólt, azonban a vita során egyre inkább a társszervezők döntési jogosultságainak kérdése került előtérbe.

A Happy Bike SE Elnöksége és Felügyelő Bizottsága végül egy elvi állásfoglalást alakított ki, amelynek lényege a következő:
A Happy Bike SE mint Egyesület csak abban az esetben vesz részt a 2009-es Gázló TT megrendezésében, ha a TT-n a saját rendezvény-elvárásai megvalósulhatnak és a döntési hatáskörök véglegesen tisztázódnak.

A Happy Bike SE alapelvei a Gázló TT-vel kapcsolatosan:
-A Gázló TT maradjon nehéz, rangos rendezvény.
-Nem cél az ezres induló létszám, jelenleg ezzel nem tudnánk megbírkózni.
-Lehetõleg legyen két táv: egy 80-90 km körüli (de mindenesetre nem 50-60 km), és egy (jelentõsen) nehezebb, mindenképpen 100 km fölötti.
-Ha lehet, induljunk Herendrõl.
-Ha lehet, vigyük el a rövid távot is a gázlókhoz.
-Ha lehet, csökkenjen az ellenõrzõ pontok száma, egyszerűsödjön a logisztika.
-Javítani kell a rendezésen, elsõsorban a rajt/cél terület munkáján, informatikai ellátottságán.

Az említett kérdésekben az álláspontok nem közeledtek, ezért a Happy Bike SE Elnöksége 2009. május 2-i, 19 tag jelenlétében megtartott nyilvános ülésén, a jelenlévő tagokkal egyetértésben, egyhangúlag úgy határozott, hagy az Egyesület a 2009-es Gázló TT rendezésében és lebonyolításában nem vesz részt.

Happy Bike SE

************************************************************************

Mindezt a Happy Bike SE (HBSE) elnökségi tagjaként élem át.  Sírok a Gázló TT után.

Ahogy nagy kedvencem, Hofi mondá egykoron: "Mi munkánk van benne!"

Valaki legyen szíves és árulja el Bölcs Salamon elérhetőségét és tartózkodási helyét!